Nem tudjuk, mennyire lehet hinni egy ilyesfajta nyugati szemétnek, de információink szerint meglehetősen biztosak és jók az értesüléseik. A svéd szivárogtatóknak és a The Guardiannak köszönhetőek azok a híradások, miszerint a kínai elvtársak korántsem annyira társak, hanem inkább elvtelenek. Az kétségtelen, hogy a népi Koreának egyre kényelmetlenebbé válik a lassan teljesen kapitalista állammá alakuló Kínai Népköztársaság tevékenysége, mind a bel- mind a külpolitikában, de mi még tudjuk, hogy mi az a becsület és mi az a tisztesség. Soha nem hagynánk el szövetségeseinket, még akkor sem, ha azok mellett már csupán azért tartunk ki, mert geopolitikai szempontból kedvező a fekvésük, de ideológiailag... Kínos, no.

Cseng Kuo-ping, a kínaiak kazahsztáni nagykövete elméletileg azt mondta egy bizalmas találkozón Richard Hoaglandnek, az USA nagykövetének, hogy Kínának egyre kínosabb az, amit a népi Korea tesz és bíznak abban, hogy a talán nem is annyira távoli jövőben egyesülni fognak a Koreai-félsziget országai.

A The New York Times ennél is továbbment: egy önmagát felfedni nem kívánó kínai diplomata azt a kormányzati hírt adta tudtára az USA egy szintén névtelen diplomáciai dolgozójának, hogy szerintük a népi Korea messzire ment! Túl sok volt a második kísérleti atomrobbantás is, valamint az is, hogy egy másik rakétakísérletet hajtottak végre, önvédelmi célokból mellesleg. Kína szerint tehát az lenne a jó, ha a népi Korea visszatérni ahhoz az állapothoz, amikor a világnak csak az USA diktál!

Ennél is vérlázítóbb, hogy a dokumentum megírása idején, a déli megszállók akkori külügyminiszter-helyettese nem átallott azt mondani: Kína számára a népi Korea már nem hasznos szövetséges, mert gazdaságilag az összeomlott, a Kedves Vezető halála után pedig politikailag is össze fog! Hol tartunk hát, hogy ilyenek kerülhetnek ki?!

Két eshetőség áll tehát most fenn: vagy egy alávaló hazugság mindez és számíthatunk még stabil szövetségesünkre, akik többek egyébként tettek nekünk kellemes dolgokat, hiszen például az USA hatalma ellen másként harcoló iráni elvtársak részére szállított katonai alkatrészek akadálytalanul keresztül haladhattak Kína területén. Vagy pedig tényleg így gondolkoznak rólunk és a talmi gazdasági sikerek miatt a kapitalizmust az országba beengedő kínaiak ellenünk fordulnak!

Egy biztos: egyedül maradtunk, vagy rövid időn belül egyedül fogunk. Kína megroppant, Amerika oda is beszivárgott és a pénz, valamint az elnyomás férge felzabálta az ideológia acélkalapácsát. Ki kell várni az elkövetkezendő pár hetet, hogy lássuk: mennyiben és meddig számíthatunk még rájuk. Ha meghátrálást tapasztal a népi Korea, akkor ez az erősen elfajzott Kína sem érdelem különb elbánást!

Továbbra is szívesen vesszük olyan elvtársak jelentkezését, akik nem csak részt vennének az ideológiai nevelésben, de esetleg egy modernebb kinézetet is tudnának kölcsönözni blogunknak. Kérem, csak azok jelentkezzenek, akik komolyan gondolják, de nekik nagyon hálásak leszünk és örömmel, vörös szívvel várjuk őket a adzsucseharcosai@gmail.com e-mail címen. Ne várakoztassatok minket, ha bármely kérésünkben is komolyak a szándékaitok!

1 komment

Címkék: politika háború ellenség

A bejegyzés trackback címe:

https://csollima.blog.hu/api/trackback/id/tr632484684

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MagyarZizzi (törölt) 2010.12.02. 10:40:26

Kína, mint egy kis óvodás gyerek, rágalmakat terjeszt, és megpróbálja befeketíteni a Népi Korea jóhírét, mert féltékeny, hogy a szövetségese meg tudta őrízni az eszme tisztaságát, míg ő áldozatul esett Amerika hazugságainak. Gyerekekre nem szabad haragudni, de meg kell őket nevelni, ha lehet, szép szóval, ha kell, keményen. Remélhetőleg hamarosan Kína is belátja, hogy nem jó úton halad, és nem beszél többet ilyen ostobaságokat.