Atyai büszkeség...

2012.12.21. 15:18 Kom Szom-Ol

Visszatérő olvasóink, elvtársaink tudják, hogy mily fontos egy közösség, ország, nép vezetőinek helyes megválasztása, mint ahogyan az a Népi Koreában is történik. Mi itt ebben a virágzó népi demokráciában megbecsüljük elődeinket, szüleinket, és ezért is tartjuk helyesnek, hogy atyáról-fiúra száll népünk vezetésének bizonyára sokszor nehéz, de lélekemelő feladata.

Ezért is tölti el szívünket amolyan atyai büszkeséggel az, hogy a Magyar Népköztársaságban Magyarországon egy Kalocsa nevű kisvárosban végre rájöttek, hogy ez igenis jó módszer. Bár még csak óvatosan, apró lépésekkel, de elkezdtek haladni -az általunk egyébként egyedüli üdvözítőnek tartott-úton.

Az önök által bizonyára jól ismert és közkedvelt Kereszténydemokrata Néppárt kalocsai szervezetének egykori vezetője, Kalocsa városának volt alpolgármestere, a méltán nagy tiszteletnek és közkedveltségnek örvendő Id. Dr. Filvig Géza elvtárs úr egy-két éve demokratikus úton átadta fiának, Ifj. Dr. Filvig Gézának a párt helyi szervezetének vezetését; de a napokban ismét szívet melengető hír érkezett Kalocsáról: Ifj. Dr. Filvigből Kalocsa város alpolgármestere lett, csakúgy, mint egykor édesapjából! Micsoda remek hír! Kim Ir-Szen és Kim Dzsong-Il elvtársak, népünk örökös vezénylő csillagai bizonyára büszkék lennének a kalocsai KDNP-sekre s a városvezetésre, hogy belátták: a direkt kiválasztásnál nincs üdvözítőbb.

Ezúton is üdvözöljük ifj. Dr. Filvig kinevezését, szívünk teljes melegével küldjük elvtársi üdvözletünket a Népi Korea dolgozó népének nevében; és ezúton ragadnám meg a lehetőséget, hogy pártvezető elvtársaink üzenetét is átadjam:

"Gratulálunk, s büszkeséggel gondolunk Önökre ott a távoli Magyarországon, Kalocsán, s kívánjuk a városvezetésnek, hogy még sok ilyen kiváló szakember segíthesse munkájukat!"

11 komment

Címkék: blog politika kdnp propaganda kalocsa elvtársak csollima filvig géza kom szom ol

A bejegyzés trackback címe:

https://csollima.blog.hu/api/trackback/id/tr914976370

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rókakígyó 2012.12.26. 15:59:42

Éljen Magyarország és Észak-Korea megbonthatatlan barátsága. Fontosnak tartanám, hogy vezetőink (jelenlegi és múltbéliek egyaránt) részt vegyenek egy munka világába vezető megfelelően megszervezett, zártkörű táborozáson É-Koreában, hogy megismerhessék testvérnépünk gondolatait és munkamorálját. Ez tarthatna mondjuk 10 évig és aztán visszatérve biztosan jelentősen javulna elkötelezettségük a nép iránt.

Kom Szom-Ol · http://csollima.blog.hu 2012.12.26. 19:04:30

@Rókakígyó: elvtárs, kérem ne üljön fel a munkatáborokról szóló imperialista propagandának!

A lehaladóbb népi demokráciával megismerkedni szándékozó magyar elvtársaknak természetesen van lehetőségük tanulmányozni pártunk motivációs módszereit, de azt nem tudjuk garantálni, hogy ők vissza is akarnak térni az maguk mögött hagyott ún. kapitalizmusnak nevezett rablógazdálkodásba, ha egyszer megismerkednek a Dzsucse és a Szongun eszmékkel...

Mindazonáltal minket örömmel tölt el, hogy az önök vezetőinek úgynevezett unortodox konzervativizmusa erősen hasonlít az ortodox kommunizmusra.

Rókakígyó 2012.12.26. 21:32:59

@Kom Szom-Ol: Kedves Kom!

Népeink immár 50 éve barátságban élnek, ennek most sem kell megszakadnia. A keleti népek barátsága rendkívül fontos népünk számára, jelentsen ez bármit is.

yard 2012.12.27. 11:36:11

Tisztelt eltársak! Mint az régen ismeretes, Kim Ir Szen elvtárs ma már nyugdíjas főpilótája magyar származású valamikori zsellérember, visszaemlékezéseiből közölnék pici részletet, természetesen a Thang Huei légicsata igaz történetét.

Mit tagadjuk, szegényparaszti családból származom, a kiskundorozsmai cselédsoron nőttem fel, jól emlékszem még a nyomorúságra, makkból sütött kenyérre, ürgekolbászra. Hízódisznónk olyan vékonyka volt, hogy a böllér hatodik szúrással sem tudta eltalálni, konyhakredencünkön átfújt a jéghideg téli szél.
Szegény édesapám vöröskatona volt '19-ben, ezért állandó megaláztatás volt az élete, azután besorozták a Don-kanyar felé menő zászlóaljba. Ott hamarosan átszökött a szovjet erőkhöz és a Nyikorovgrád melletti csatában egymaga tartotta fel a támadó német csapatokat két géppuskával négy napon keresztül. Végül is legyűrte a túlerő, édesapámat kivégezték a fasiszták. Posztumusz jutalmul megkapta a kiváló lövész kitüntetést.
Én akkoriban már 16 éves voltam és ott ártottam a német fasisztáknak, ahol tudtam. U-szegessel kilőttem a tankok kerekeit és a felettünk elhúzó stukákat rohadt krumplival hajigáltam meg.
A felszabadulás után segítettem, amit tudtam anyámnak, arattam csépeltem, gabonát őröltem de szívem az alakuló Néphadseghez húzott, jelentkeztem, repülős szerettem volna lenni, de túl fiatalnak találtak. Ezért magam láttam hozzá a tanuláshoz, szinte naponta fabrikáltam repülő szerkezeteket, amikkel a magtár tetejéről indultam és egyre távolabb merészkedtem velük. Nem telt bele három hónap és az egyik lábhajtásos masinámmal kereszteztem Rákosi elvtárs Moszkva felé tartó repülőjének útját, Rákosi elvtárs teljesen elhűlt, ahogy meglátott, teljes erőmből tekertem és odaérve tisztelegtem neki, illetve megráztam a mindig magamnál tartott sárgarézből készült ökör-kolompot.
- Ki ez a bátor kislegény? - kérdezte Rákosi elvtárs.
- Ez bizony nem más, mint a Gerendás Jancsi Kiskundorozsmáról - válaszolta Farkas Mihály elvtárs mosolyogva. Vörös repülő akar lenni, de bizony még kicsit fiatalka, bár szorgalmas és igyekvő.
Rákosi elvtárs széles mosollyal intett, én megbillegtettem üdvözlésül a gépem fenyőfából készült szárnyait és visszafordultam, hiszen anyám tökös rétest ígért ebédre és a sok tekeréstől már bizony elfáradtam kissé.
Nagy meglepetésemre két hét múlva levelet kaptam, amelyben Farkas elvtárs személyesen engedélyezte felvételemet a „Bondartyev Vörös Sas" repülős ezredhez.
Azonnal bevonultam és betanultam hamar, rövidesen újításokra is futotta, én találtam ki a háztetőről történő kézifékes indulást. Később kidolgoztam a hátrafelé történő repülés gyakorlatát. Ehhez visszafelé kellett beindítani a motort és bizony minden ügyességére szüksége volt a pilótának a navigáláshoz, bár az én gépemre két hatalmas visszapillantó tükröt szereltem. Ennek később nagyon jó hasznát vettem a harcokban, az ellenség egyszerűen megzavarodott, amikor hátra felé repültem, és úgy szedtem le őket kitűnő Degtyarjev géppuskámmal, mint az őszi legyeket.
A hátrafelé repülést még a Pálinkás Karcsi egy csepeli esztergályos cimbora is képes volt elsajátítani, sőt tovább is fejlesztette és ez lett a végzete. Ugyanis a géppuskát is átállította hátrafelé lövésre nem gondolva bele, hogy pont előtte ül.
Akkor már javában tombolt a Koreai háború és személyesen jelentkeztem Farkas Mihály elvtársnál, hogy én bizony segítenék a megtámadott koreai kommunista testvéreknek.
Farkas elvtárs azonnal felhívta Rákosi elvtársat, meghányták-vetették a dolgot, és úgy határoztak, hogy engem nem engedhetnek el, hiszen akkor mi lenne a magyar repüléssel?
Nem nyugodhattam bele abba, hogy amíg Koreában megtámadják és gyilkolják testvéreinket, én itthon tétlenkedem. Levelet hagytam Rákosi elvtársnak, beültem kitűnő a MIG 15-ös gépembe, és egyhuzamban repültem egészen az Észak Koreai főhadiszállásra.
Ott kitűnő örömmel fogadtak, hiszen nem álltak jól pilóták dolgában, Kim Ír Szen elvtárs azonnal fogadott, megköszönte önzetlen segíteni akarásom és már tankolták is a gépem, hiszen onnét 10 kilométerre tombolt a mindent eldöntő Tang Huei légiharc.
Feszített a tenni akarás, gépembe pattantam és azonnal 16.500 méterre húztam fel, onnét jól beláttam a csata helyszínét. Az ellenséget felülről támadtam, első rohammal nyolc amerikai és két USA gépet szedtem le, egyre pedig géppuskámmal az „Éljen és virágozzék a Koreai-Magyar barátság" feliratot lőttem.
A földön a koreai elvtársak tomboltak a lelkesedéstől.
- A János, a János - mutogattak felfelé PPS típusú géppisztolyaikkal.
Az imperialista repülők közben menekülésre fogták, de nem volt kegyelem. Négyesbe kapcsoltam és egyenként szedtem le őket és már csak egyetlen légierőd állt velem szemben, amikor elfogyott a lőszerem.
Mit tehettem volna? - rárepültem és jobb szárnyammal elfedtem a motorja légbeömlő nyílását, a gép köhögni kezdett és ekkor szárnyammal meglöktem kissé, kibillent az egyensúlyából és hanyatt-homlok menekült. Mint utóbb jelentették nagy nehezen kényszerleszállt egy répaföldön és a személyzet berohant az erdőbe. Úgy kellett őket egyenként összefogdosni.
Megszólalt a fedélzeti kommunikációs rendszer, Kim Ír Szen elvtárs volt a vonalban, köszönetet mondott és azon nyomban kinevezett vezető főpilótának a Koreai Néphadseregbe.
Közben én lepillantva a reptér melletti kiserdőben megláttam egy gyönyörű vörösgárdista lányt, SZKSZ puskájába a Xung Tri név volt vésve, ami magyarul „Vörös Kéknefelejcset" jelent.
Úgy számítottam ki a landolást, hogy mellette érjek földet, mosolyogva jött elém, kezében Mao Ce Tung elvtárs összes műveinek 46. kötetével, amely a kommunista repüléssel foglalkozik, ezt ajándékul nyújtotta, miközben szemérmesen húzódott a kézigránát kötege mögé.
Mit szépítsem? Ott helyben összeházasodtunk, nyolc gyerekünk született később, legbüszkébb az ifjabb Jánosra vagyok, aki a Koreai Repeszgránát Minisztériumban tölt be vezető funkciót.
Én magam a Koreai Taktikai Repülő Szövetség Antiimperialista Főosztályát vezettem évtizedekig, nyugdíjazásomig.
Ma már nem repülök, de kitűnő MIG gépemet hazahoztam, néha beülök és visszagondolok a régi szép napokra, nagyszerű motorjával hajtom a szecskavágót, illetve a lányom sokszor azzal szárítja a haját.

felcsúti kimdzsongil fan club 2012.12.27. 11:44:44

nos jó látni hogy vannak még ilyen rendszerek a világon mint ékorea meg magyarország. én is egy ilyennek voltam a vezetője, de sajna a nép magához tért és elválasztották a fejecském a testecskémtől, azóta idelent ülök egy bográcsnyi forró víznem, foglalom nektek a helyet, mert előbb-utóbb jöttök (küldenek) ti(teket) is.

Kom Szom-Ol · http://csollima.blog.hu 2012.12.27. 14:41:02

@yard: Elvtárs, gyönyörű történet. Köszönjük, hogy megosztotta velünk. Az ilyen történetek is mutatják, hogy a mégoly nehéz sorsú népek is, mint a mieink, ha összefognak akkor könnyedén legyőzhetik az imperialista bábkormányok katonáit!

Ez világosan mutatja, hogy a Szongun eszme a éles harci helyzetben is tökéleten működik.

Éljen és virágozzék az örök és elpusztíthatatlan barátság a Népi Korea és Magyarország közt!

Kom Szom-Ol · http://csollima.blog.hu 2012.12.27. 14:51:41

@felcsúti kimdzsongil fan club: nevetséges középkori babonákra épített, gúnyolódásnak szánt fenyegetése lepereg rólunk. Méghogy Ön mellé a pokolba, nohiszen'!

Bár tiszteletben tartjuk a vallásokat -ezt bizonyítja, hogy a Népi Koreában mindenki szabadon gyakorolhatja választott vallását, ha igazán szeretné...- mindazonáltal a Dzsucse eszme nem ismeri a pokol, a mennyország fogalmát, így a népi Korea lakosságának elméjét nem is mételyezik ily gyermeteg bolondságokkal.

Keresztény közösség Phenjan-ban: www.youtheca.com/data/post/21/21/cafe_bulletin_645.jpg

Ortodox pópa Phenjan-ban: www.travelblog.org/Photos/4367598

yardbirds 2012.12.27. 16:02:00

Tisztelt eltársak, mindenki előtt ismert, hogy az ellenség füle mindenhová beteszi a lábát, nagyon fontos a titoktartás, semmi adatot ki nem adni, akár életünk árán sem. Aki nem tartja ehhez magát, ne csodálkozzon, ha felhangzik a „kertitörpe takarodj!”. A sajtótájékoztatón elvárt titoktartás alábbi iskolapéldáját a kiváló Píjjártó Széter szolgáltatja, Kim Dzsong Un eltárs könnyekkel szemében szokta esténként olvasgatni.

- Üdvözlöm a sajtót, nagyon örülök, hogy látom önöket, feltett kérdéseikre megpróbálok legjobb tudásom szerint a legpontosabb válaszokat adni. Ránk senki sem állíthatja, hogy hiteltelenek vagyunk, mint apró ellenzékünk, akik jelszava: ha nem kérdezel nem is motyogok ordas hazugságokat. Tessék, parancsoljanak.
- Kérem szóvivő úr, Szeretett Vezetőnk ma dolgozik?
- Egy Vezető mindig dolgozik, kivéve persze, ha netán nyaral, és nem tartózkodik az országban. Persze akkor is bármikor elérhető.
- Tehát dolgozik?
- Igen, és egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom: erős válla szinte roskadozik a feladatok, szeretett Hazánk felemelésének unortodox súlya alatt.
- Tehát akkor itt van?
- Bizonyára, amennyiben az ország érdekei ezt úgy kívánják, természetesen.
- És úgy kívánják az ország érdekei?
- Már hogy?
- Már hogy itt legyen, azaz itt tartózkodik Szeretett Vezetőnk jelen pillanatban, itt a hivatalában? Igen, vagy nem?
- Nyilván itt van, ha a helyzet azt indokolja.
- És azt indokolja a helyzet?
- Sem cáfolni, sem megerősíteni nincs felhatalmazásom, hogy helyzet van. Miért lenne? Ez egyszerűen légből kapott, nyilván ellenségeink terjesztik.
- Esetleg külföldön tartózkodik?
- Ugyan, hiszen kerekperec megmondtam, hogy akár itt is lehet.
- Biztos?
- Hát persze, a sajtó, a TV-k képernyője előtt sem mondhatok mást, ha öt perce találkoztam volna vele, egész biztosan ott találom a helyén, ahol szeretett Hazánk felemelésének mikéntjén fáradozik.
- Tehát itt van? Igen, vagy nem? Mondjon már egy igent vagy nemet.
- Nemigen.
- És a helyettese, az Elnök úr, az itt van?
- Hát hol lehetne máshol? Természetesen itt. Ám annak a lehetőségét sem zárnám ki, hogy esetleg a pártszékházban, a Belügyminisztériumban, vagy útközben. Vagy a szakszervezetekkel, esetleg a tanárokkal tárgyal. Vagy az egészségügyiekkel.
- És itt tárgyal?
- Természetesen tárgyalhatna akár itt is.
- És természetesen itt tárgyal akár?
- Folyton sumák módon be akar ugratni. Ha itt találkozik a szakszervezetekkel, akkor miért is lenne máshol?
- És itt találkozik?
- Egészen biztosan itt. Erre kategorikusan rámutathatok. Vagy talán a Szakszervezeti Központban, vagy a...
- Kocsmában?
- Ezt kategorikusan visszautasítom. Szégyellhetné magát! Én mindent megteszek, hogy korrekt, nyílt válaszokkal segítsem a sajtó munkáját, és akkor ezt engedi meg magának. Mindenki tudja, nekünk a pontos, korrekt tájékoztatás az ismertetőjegyünk, már az előtt sok verzióban beszámolunk az ország fontosabb eseményeiről, mielőtt egyáltalán valami is történne.
- Tehát szégyelljem magam?
- Igen!
- Ni! Hogy kivágott egy igent! Nemet is tud?
- Nem.
- A Búsuló Juhászban nem lehetnek? Már ha a helyzet azt indokolja?
- Nem szeretnénk, ha bárkinél kétely támadhatna Szeretett Vezetőnk hollétével kapcsolatosan, a Búsuló Juhász teljesen kizárt. Mit keresnének egy kültelki kocsmában?
- Mondjuk helyzetet. Ami nincs.
- Biztosíthatom, hogy még a közelében sem vannak, főként, ha nem jártak arra.
- Megerősíti tehát, hogy nincsenek ott?
- Természetesen, hiszen nemrég mondtam, hogy akár itt is lehetnek.
- Na jó, terítek. A Búsuló Juhászból jövök, ott iszogatnak a balcsúti edzőmérkőzés után a különteremben, hallottam az éneküket.
- Ez egyszerűen rossz ízű szenzációhajhászás, ami nem járul hozzá, hogy a helyzetet a megfelelő perspektívába helyezze. Egyébként pedig sosem énekelnek, higgye el.
- Tehát mégis van helyzet esetleg?
- Mi azt sosem tagadtuk. Ének nincs.
- Igaz, nem ének, kornyikálás. Azt hiszem jól bepálinkáztak.
- Ezt kategorikusan cáfolom, én írtam össze Szeretett Vezetőnk mai kötelezettségeit, pálinkázás meg kornyikálás nem szerepel benne.
- Edzőmérkőzés?
- Csakis rengeteg felemelő kötelezettség.
- Mondom, ott isznak.
- Mind Szeretett Vezetőnknek, mind jobb kezének, az Elnök úrnak legalábbis annyira alkotmányos joga lenne pálinkát inni, mint mondjuk magának. Semmi konkrétum nem igazolja az állításait. Felszólítom, hogy ezt a rossz ízű blöfföt azonnal vonja vissza és kérjen bocsánatot!
- Igen? Akkor jöjjön velem a Búsuló Juhászba, és saját szemével láthatja őket.
- Most egyáltalán nem mozdulhatok innét, mert a sajtót kell tájékoztatnom, másrészt mint már többször határozottan kijelentettem itt vannak, tehát hogy lehetnének ott?
- Tehát biztosan itt vannak? Nahát!
- Bárhol is vannak, arra mérget vehet, hogy a jó ízlés szabályai szerint viselkednek, se pálinka, se ének, és Hazánk gondjain törik a fejüket.
- Tehát itt vannak?
- Itt vannak, ez egészen biztos, hogy itt. Esetleg a kihelyezett harcállásponton.
- Az ott van Balcsúton, a Nagyvezér Stadionban?
- Dehogy.
- Esetleg a kihelyezett harcálláspont a Búsuló Juhász?
- Nem, hát hogy lehetne harcolni egy kocsmában?
- Kornyikálva. Tehát ott vannak? Igen vagy nem?
- Nem tudom megerősíteni, hogy ott lennének, hiszen lehetnének természetesen itt is.
- Lehetnének? Itt vannak, most jöttek be a kapun. Dülöngélnek, az Elnök úr beleesett a pálmakosárba.
- Az teljesen kizárt. Ha mégis beleesne, az a nemzetközi mértékkel mérhető parlamenti demokráciaerősítő sikereiből semmit sem vonna le. És látja ugye, mondtam többször is, hogy itt vannak. Maga meg erősködött, hogy a Búsuló Juhászban. Látja, látja. Az pedig hogy dülöngélnek, meg beleesett, az egyszerűen fikció.
- Odaenged hozzá?
- Egy szóval sem mondtam, hogy szeretné, ha honmentő munkája közben zaklatná. Köszönöm figyelmüket, remélem sikerült minden kérdésükre kimerítő választ adnom, jó éjszakát kívánok!

felcsúti kimdzsongil fan club 2012.12.27. 22:21:52

@Kom Szom-Ol: tisztelettel elfogadom az elvtárs válaszát, de egyben felhívom baráti figyelmét a tényre hogy nem említettem a poklot mint olyat egy szőval sem... lenti meleg helyből bőven van még, és most nem a mágyárországi rudas fürdő 40 fokos medencéjére gondoltam...

felcsúti kimdzsongil fan club 2012.12.27. 22:26:39

utólagos kérdésem az lenne, hogy miként sikerült a mostani vezetőjüket leszoktatni az évek alatt rászáradt imperialista mételyekről amit odaát svájclándban összeszedett? gondolok itt a mindenféle földi hívságok csábításának mint álkohol, drogok, qrvák, astonmartin stb...