A világbajnokság kezdetéig szeretnénk az olvasó elvtársakat elkalauzolni abba a fantasztikusan fényes és kidolgozott szocialista világba, amelyet Kim Ir Szen és Kim Dzsong Il teremtett meg, ezen belül is elsőként a Szongun-politikával foglalkozunk, a népi Korea egyik vezérlő eszméjével. Hogy semmiről se maradjatok le, ezért mától kezdve a Twitter is szolgálatunkban áll, ott is elérhetőek vagyunk. Összefoglalónk természetesen csak a laikus érdeklődését elégíti ki, ennél jóval összetettebben olvasható minden a Kedves Vezető honlapján, illetve Magyarország legjobb tudományos fórumán.

A Szongun-politika előterében áll a hadsereg, tehát a legfőbb társadalmi kérdés a hadászati tényezők helyes kezelése. Ez nem csak azt jelenti, hogy a katonák a legértékesebb polgárai az országnak, hanem azt is, hogy a nép egészét jelenítik meg, hiszen a forradalom és a szocialista fejlődés fő letéteményesei. Nem mellékesen pedig a demarkációs vonalakon végzett áldozatos munkájuk, illetve az ideológia képzésben mutatott tevékenységük is elsőrendű. A haza szolgálata, a Kedves Vezető egy emberként való követése, magyarán a bűnös individualizmus kiölése és a kulturális életben mutatott aktivitása az a hármas egység, melynek révén az új szocialista embert neveli ki az állam.

Könnyen megérthető miért is van szükség egy erős és ütőképes seregre: míg Közép-Európa volt szocialista országainak ott volt a Varsói Szerződés és a Vörös Hadsereg a hátuk mögött, így követhették más útját a szocializmus építésének, addig a népi Korea teljesen elzárt részeként a világnak csak és kizárólag a katonái biztosította erőben hihet. A nép ezt elfogadta és támogatja, hiszen pontosan értik a Nagy Vezér egyik zseniálisan a helyzetet szemléltető mondatát: édesség nélkül lehet élni, de lőszer nélkül nem. Hadseregünk elhivatottságát mi sem jelzi jobban, hogy még egy baráti ország állampolgárainak javára sem enged elveiből! A záró videó igazán szépen szemlélteti azt a komoly munkát, amit a katonák végeznek a népért.