Folytatjuk sorozatunk a harmadik résszel.
1950-ben az imperialista USA háborút indított azért, hogy a világ egyetlen jó és tökéletes rendszerét megdöntse. Képzeljük el, mekkora erővel támadtak a népi Korea polgáraira: 2 milliós hadsereggel, támogatva 15 vazallus állammal, illetve a déli félsziget megtévesztett önkénteseivel. Ad absurdum, még japán századok is részt vettek az agresszor USA mellett. Csak egy adat, hogy érzékeltessük azt a poklot, ami hozni szándékoztak a békés emberekre: a felhasznált lőszer mennyisége elérte a 73 millió tonnát! Az emberek csupán két dolog közül választhattak: vagy újra az imperializmus rabjai lesznek, vagy mint független emberek megvédik a szabadságukat!
Kim Ir Szen elöl járt a harcban: a fegyveres összetűzések során 20 480 km-t tett meg, tüzelve és támogatva népét, illetve 1056 önkéntes egységet állíttatott fel fáradhatatlan agitációjával! Fejlett harci taktikát és stratégiákat fejlesztett ki. A 3 évig tartó háborúban az amerikai erők 1 560 000 főt vesztettek és több mint 12 200 vadászgépet. Mindezek mellett kénytelen voltak aláírni a fegyverszüneti szerződést, melyben elismerték vereségüket. Az alig pár éves, fiatal KNDK megvédte saját magát, önerőből!
A népi Korea következetesen csak saját magára támaszkodik gazdaságilag, nem is olyan rég műholdat is lőttek fel a kozmoszba. Persze a háború után a nyugatiak lakájai igyekeztek adósságokba taszítani az országot, de Kim Ir Szen összefogott az ország munkásaival, mert tudta, együtt mindent elérhetnek. A következő évben az ipari termelés 19,1 százalékkal nőtt és az utána következő 14 évben ez csak növekedett!
Ez a sziklaszilárd gazdasági és politikai függetlenség lehetőséget adott arra, hogy a népi Korea a lehető legszebb úton fejlődjön. Mi mással lehetne azt magyarázni, hogy túlélte a Szovjetunió és a kelet-európai szocialista blokk széthullását és azóta is komolyan prosperál? Kim Ir Szen egész életében szórta a fényt, legfőképpen országára, a legyőzhetetlen hatalmú KNDK-ra!
Utolsó kommentek