Szépen és okkal beszéltünk eddig a Nagy Vezér dicsőséges tetteiről, úgyszintén a Kedves Vezető zsenialitásáról, itt az idő hogy bemutassuk azt az asszonyt, aki nélkül Kim Ir Szen sem foglalkozhatott volna áldozatosan a koreai néppel és maga Kim Dzsong Il sem lenne a világon: Kim Dzsong Szuk volt a legsúlyosabb időkben is a Nagy Vezér hű társa, első felesége és a Kedves Vezető édesanyja.
61 év telt el a csodálatos asszony halála óta, de soha nem felejthetjük el, hogy mennyivel is tartoznak neki a világ progresszívjai, őt, aki ugyanúgy harcolt és küzdött a sárga ördögök ellen, mint akármelyik munkás vagy parasztfiú, soha nem nem feledhetjük! 1917-ben született egy falusi családban és már korán Kínába költöztek családjával a japán megszállás borzalmai elől. 1932-ben csatlakozott a Kim Ir Szen által vezetett Koreai Ifjúsági Kommunista Ligához, 1936-ban lépett be a Koreai Néphadseregbe és a 1937-ben lett tagja a Kommunista Pártnak. Ezek azonban csupán a szürke számok, miért jelent nekünk ennél sokkal többet a vörös asszony?
Mert élete során mindvégig harcosan ösztönözte az embereket, hogy építsenek egy új, fejlődő és szabad országot, ahol érvényesül az emberek és a nemzet önrendelkezési joga, ahol nincs elnyomás és nincs éhínség! Mert végig ott állt a Nagy Vezér mellett a forradalmi Baekdu hegyén és bábáskodott a Dzsucse-eszme születésénél is! Nagyszerű anyja volt a forradalomnak, az országnak és Kim Dzsong Ilnek, akinek 1942-ben adott életet, a gyermeknek, aki nem csak szimbolikusan, de valóban is az ellenállás gyümölcse volt.
Szólhat-e szebben minden dicséretnél az, hogy a déli megszállók is tisztelik és őrzik emlékét? Internetes honlapokon, magazinokban, újságokban szerepel életrajza és fotói, Heoryong városában szobra áll a hős asszonynak. Az egész világ meghajol az ő csodálatos példája alatt: határtalan hűség és odaadás a férje iránt és szakadatlan harc a szabadságért, a felszabadulásért.
Hallhatatlan hőstettei, amelyeket közvetve az egész világ szabadságáért tett, örökre beleégtek a világ haladóinak szívébe és soha nem felejtik!
Utolsó kommentek