Eljött az ideje, hogy az egyetlen autentikus magyar orgánum is hallassa a hangját az elmúlt napok eseményeivel kapcsolatban. Elvtársak, először is csak annyit mondhatok: ne féljetek! Aggodalomra egy percig sincs ok és nem is lesz soha, mert a Kedves Vezető pontosan tudja hogy mit és miért tesz. Óvakodjunk kérem az elhamarkodott és eltúlzott reakcióktól! Atomháború és egyéb badarságok természetesen szóba sem jöhetnek. Ám ami ennél is fontosabb, bánjunk csínján az ítéletekkel és még inkább a kritikákkal. Mi olyan helyről származunk, ahol ilyet egyedül a Párt fogalmazhat meg. Hova süllyednénk, ha csak úgy mindenki megfogalmazhatná a maga kis szuverén véleményét? Akkor már rögtön ne alakítsunk kis terápiás csoportokat, ahogy az imperialisták teszik, kigúnyolva a materializmust minden szinten? Már azért ne űzzünk tréfát a dicsőséges Dzsucse-eszme által vezérelt népi Koreából! Kérem, hogy lapozzanak az elvtársak és mint jó kommunista, önkritikával kezdem beszámolóm.

 Régóta nem jelentkezett blogunk új írással és ennek nem más oka, mint az, hogy az illegalitás fenntartása bizony nem könnyű dolog. Szervezni magyar berkeken belül az ellenállást minden tiszta szívű Korea-barát embernek nehéz és fáradtságos feladat. Ezért szívesen vennénk olyan elvtársak jelentkezését, akik nem csak részt vennének az ideológiai nevelésben, de esetleg egy modernebb kinézetet is tudnának kölcsönözni blogunknak. Kérem, csak azok jelentkezzenek, akik komolyan gondolják, de nekik nagyon hálásak leszünk és örömmel, vörös szívvel várjuk őket a adzsucseharcosai@gmail.com e-mail címen. Ne várakoztassatok minket, ha bármely kérésünkben is komolyak a szándékaitok! Egyúttal üdvözöljük új olvasóinkat, a kitartóakat, maradjanak sokáig velünk!

Mostantól tehát sűrűbben leszünk és szeretnék egy valódi, a népi Korea emlőjén csüngő és abból táplálkozó közösséget kialakítani, minél nagyobbat lehetőleg, ezért a tekintetben se késlekedjetek, hogy népszerűsítsetek minket, csatlakozzatok hozzánk az imperialista métely által megteremtett Facebook-csoportunkhoz, amelyet kicsit szégyenlünk, de meg kell hajolnunk a tekintetben, hogy nagyszerű lehetőség ez eszméink terjesztéséhez. Csupán ezeket várjuk tőletek, elvtársak, de ezeket nagyon! Most pedig térjünk rá a lényegi dolgokra.

Az elmúlt héten oly sokat hallhattunk szegény déli megszállókról, akiket megtámadott az a csúnya, csúnya népi Korea, csak éppen mindenki azt felejti el hozzátenni, hogy milyen förtelmes és elképesztő heccelések és pofátlanságok mentek déli részről a támadás pillanatáig. A folyamatos megsértése a demarkációs vonalaknak, az átlövöldözések, a megfélemlítések, a propaganda hadjárat, áthajított és átlőtt szórólapokon és most csak a leggyakoribb példákat mondtam.

Ennek a tetejében pedig, még rendkívül gyávák is. Hiszen ilyen esetben egy valamire való ország azt mondja, rendben, felveszem azt a kesztyűt, amit egyébként én vettem, sőt erőszakoltam le az ellenségem kezéről, de a déli megszállók nem ám! Megfutamodnak az első lehetséges pillanatban, nevetséges kifogásokra hivatkozva. Az USA pökhendisége pedig a szokott módon nem ismer határokat és már Kínát is fenyegetik. Ez a lenéző nyilatkozat pontosan ezt sejteti, mit sejteti, világosan mutatja!

Tegyünk tiszta vizet a pohárba: a népi Korea több alkalommal is, civilizált módon és nyugodt hangnemben kérte a déli megszállókat, már-már partnernek tekintve őket, hogy fejezzék meg a fenyegetést jelentő hadgyakorlatokat a népi Korea fennhatósága alá tartozó tengeri részeken. Ezzel szembementek az imperialisták: köptek rá. Most pedig hápognak. Minden jel arra mutat, hogy a Kedves Vezető és a Bölcs Elvtárs személyesen jártak azon a tüzérségi támaszponton, amelyik elkezdte lőni a déli megszállók által elfoglalt szigetet. Ők adták ki a parancsot, mégpedig nagyon helyesen.

Itt az ideje annak, hogy mindenki rájöjjön és mindenki ráérezzen: többet nem lehet packázni a népi Koreával! Különösen azon két gyönyörűséges esemény szemszögéből, amelyek nagyon is közelednek: 2012-ben lesz a világ valaha volt legnagyobb emberének 100. születésnapja, illetve a Bölcs Elvtárs beiktatása is egyre kézzelfoghatóbbá válik. Nem fognak több esélyt hagyni az elnyomóknak és nem tesznek több kivételt, nem lesznek többé úriemberek és nem hagyják másnak az utolsó szót! A KCNA világosan fogalmazott, tolmácsolva a vezetés szavait: amennyiben az USA, vagy a déli megszállók megsértik területi vizeit, csak egy centivel is, azonnali válaszcsapás fog következni.

Nem akarunk háborút, de készen állunk rá. Nem akarunk civil áldozatokat, de tovább nem fogjuk tűrni az elnyomást, a semmibe vételt. Nem akarunk vérengzést, de tűzbe fogjuk borítani a világot, ha szükséges!