Nehéz bármit is írni elvtársak, nehéz könnyek nélkül, büszkén, férfiasan, kommunistaként felvetni a fejünket egy ilyen eredmény után. Mindannyian bíztunk abban, hogy minimum megismétlik fiaink a brazilok elleni remek játékot, nem éreztük lehetetlennek azt sem, hogy egy döntetlent, sőt, győzelmet is elérünk a salazaristák ellen. Mindez azonban nem sikerülhetett és el kell ismernünk: csak egy csapat volt a pályán.
Igaz erődemonstrációt tartottak a portugálok és mikor látták, hogy a harmadik, negyedik gól után fejben egy kicsit feladták labdarúgóink, nem átallottak annyi gólt rúgni, amennyit csak tudtak. Mert sajnos bekövetkezett az, amit soha nem gondoltunk volna: fejben, mentálisan ekkor már nem voltak ott focistáink. Futottak persze, erőlködtek, próbálkoztak de mindenki láthatta, szívesebben lennének már az öltözőben, még inkább otthon, a megszokott vörös falak között, ahol persze a Kedves Vezető várja őket.
Természetesen fiainkra nem vár semmilyen retorzió. 44 év után először mérettették meg magukat a világ legnagyobb sporteseményén és még egy meccsük vissza is van, ahol valamennyire lemoshatják magukról az előző mérkőzés eredményét. Kis optimizmussal mondhatjuk: a harmadik hely korántsem elképzelhetetlen!
Utolsó kommentek