A Dzsucse harcosai

Itt az ideje, hogy leleplezzünk pár veretes hazugságot, amelyek olyan fájdalmasan, de egyúttal megsebzés nélkül érintik a népi Koreát. Nem is kezdhetnék jobb váddal, mint a Cheonan-incidens leleplezésével. Kérem a kedves elvtársakat, hogy a mélyimperialista wikipediának ne tulajdonítsanak nagy jelentőséget, csupán némi objektív pluszinformáció miatt hivatkoztam rá.

2010. március 26-án a Koreai-tenger nyugati részén elsüllyedt a Cheonan csatahajó. Mint az teljesen természetes, ekkor még a megszálló erők sem vonták kétségbe, hogy a népi Korea teljesen ártatlan az ügyben. Belső robbanásról, illetve természetes elöregedésről, emberi mulasztásról számoltak be az első hírek. Azonban hirtelen, mint egy 50 nappal a baleset után, május 20-án egy "közös vizsgálat" eredményeit napvilágra hozva a déli megszállók a Népi Demokratikus Koreát kezdték el gyanúsítani! Mondani sem kell, hogy a világ őszintén és mélyen megdöbbent egy ilyen perverz bemocskolási kísérlet után!

Már korábban megemlékeztünk a Szongun-politika alapvetéseiről, a tudományos szocialista hozzáállás azonban megkívánja, hogy némileg bővebben is felvértezzük az elvtársakat az eszmei háttérrel! Nem kétséges, hogy a Szongun-politika egy egészen új, addig nem látott módja a honvédelemnek. Ezek mellett pedig határtalanul sikeres is, különben hogy tudná egy ilyen kis ország megvédeni magát ellenségei gyűrűjében, megkoronázva a világ egyetlen szuperhatalmával?

A Szongun-politika alapjai 1960. augusztus 25-én kerültek lefektetésre, mikor is Kim Dzsong Il meglátogatta a Seoul Ryu Kyong Su 105. tank divíziót. Bár még bőven a Nagy Vezér volt az irányító, hadi kérdésekben a Kedves Vezető idejekorán megvillantotta elképesztő tálentumát és 1964. június 19-én kezdett el dolgozni a Koreai Munkapárt Központi Bizottságában. A Néphadsereg igazán átható és mindent felülbíráló ideológia képzése tehát innentől datálható.

A Kedves Vezetőnek köszönhetjük, hogy a hadsereg már ekkortól kezdve a lehető legmodernebb haditechnikai gyártmányokat kaphatta meg. Modern, erős hadsereg, kiváló védelmi és támadó eszközökkel, íme a Koreai Néphadsereg! Ezért aztán kerülhetett sor bármilyen komoly kockázati helyzetekre is, mint a Pueblo-incidens, vagy a EC-121 ügye, esetleg a '70-es évek közepén a Panmunjon esemény, az első nukleáris válság a Koreai-félszigeten, nem számított!

Az utóbbi években mutatkozott meg igazán, milyen erős is a népi Korea, mert embertelen és mélyen igazságtalan szankcióktól sújtva is, mikor a rothadó nyugati világ azt hitte, most majd sebet tud ejteni a kelet-európai összeomlás miatt az igaz szocializmuson, még ekkor is talpon maradt a Kedves Vezető nagyszerű és erős országa!

Közeledik 2012, Kim Ir Szen születésének 100. évfordulója és csak elképzelni tudjuk, milyen nagyszerű és lenyűgöző módon fogják megünnepelni történelmük legnagyobb személyét a koreai emberek. A Szongun-politika segítségével a határ a csillagos ég!

Lecsengett a vb, magunk mögött hagytuk az elmúlt hónapot, történt velünk igen sok minden, zajlott a nyár. Ez csupán egy felmérő poszt, egy kérdés: van-e kedve az elvtársaknak velünk tartani továbbra is az igaz kommunizmus, leginkább a Dzsucse útján? Rég adtunk hírt magunkról, de az utóbbi időben felszívtuk minden erőnket, eszmei elkötelezettségünk még szorosabbra fűztük, így ha van valós igény az olvasó eszmetársaktól a további képzésre, úgy bizony folytatjuk!

Elsőként természetesen a csúf imperialista sajtó vádaskodásaival fogunk foglalkozni, amely gengszter hadműveletet egyébként már rég megcáfolták. Nyilván mi is elmondjuk a véleményünket bővebben. Tehát elvtársak! Mi legyen? Gyors és határozott válaszokat várunk, ahogy az igaz és karakán kommunistáktól elvárható!

Frissítés: Emberek, 10 komment 10 elvtárstól már tényleg mutatja, hogy van miért dolgoznunk, öten már vagytok!

Nem kevesen - teljes joggal - úgy utalnak a népi Koreára, mint a béke bástyájára. Nem is lehetne ez másként, mert állampolgárai a békeszerető emberek példaképei, az állam maga pedig az emberközpontú szocializmus legmagasabb csúcsát érte el. Minden az emberek érdekeit szolgálja, minden a népért van. Billy Graham, a neves lelkész maga mondta, a népi Korea olyan tökéletes, hogy Isten sem hiányzik onnan.

A koreai nép a békére törekszik. Mindennél jobban érthető ez, főleg azoknak fényében, hogy több mint 40 évig éltek gyarmati rabszolgaságban, Japán által megszállva, majd a 3 évig tartó koreai háború pusztított a félszigeten. Fél évszázada ki van téve az ország az USA nukleáris fenyegetésének és mégis: prosperál és virágzik az ország!

Mert nézzük csak meg a népi Korea egyik legszebb cikkelyét az Alkotmányból: "A függetlenség, a béke és a barátság alapvető eszményei országunknak, mind a külpolitikában, mind a belpolitikában." Megalakulásuktól fogva kemény ellenzője a KNDK minden tömegpusztító fegyvernek.

Hiszen 1959 áprilisában a népi Korea kormánya hozta azt a nyilatkozatot, melyben kívánja, hogy Ázsia legyen minden mindenhol mentes a fegyverektől. 1981 márciusában a Koreai Munkapárt és a Japán Szocialista Párt közös határozatban állt ki egy egy atomfegyverektől mentes, békés észak-keleti Ázsiáért. 1986 júniusában a népi Korea kiadott egy hivatalos dokumentációt, melyben felhívja a déli megszállókat is, hogy tegyenek északi szomszédaikhoz hasonlóan és mondjanak le a tömegpusztító fegyverek alkalmazásának mindenkori jogáról, amit 1992-ben a déliek el is fogadtak!

A fentiekből azonban egyértelműen látszik: a béke nem biztosítható koldulásból. Erős önvédelem kell egy támadás ellen, ennek megvalósítása a Szongun-politika. Ennek sikerét mi sem mutatja jobban, hogy senki sem meri megtámadni a népi Korea békeszerető népét! Nézzék csak meg az elvtársak, mennyire tudott ellenállni az amerikai agressziónak Afganisztán vagy Irak. Kim Dzsong Il azonban hihetetlen zsenijénél fogva nem csak a béke legszebb helyévé tette a Koreai NDK-t, de az erős hadsereggel távol tartja az imperializmus vért csaholó kutyáit!

Eszme és elvtársak, eddig tartott, míg feldolgoztuk a sokkot. A népi Korea kiesett és valljuk be, Elefántcsontpart ellen is kevéssé mutatták azt az arcukat, amit a brazilok ellen. Nem tudhatjuk hogy mi történt a dél-amerikaiak elleni meccs után, mi az ami megváltozott, de egyértelmű hogy vakvágányra futott a csapat. A probléma nem vereség, hanem annak milyensége.

Brazília ellen az erkölcsi győztesek fiaink lettek, ez nem is kétséges. Egy világ ébredt rá arra, hogy lehet focizni manírok, színészkedés és tiszteletlenség nélkül is, megmutatták mindenkinek, milyen a szocialista sporterkölcs. Büszkén futhattak ki a portugálok elleni mérkőzésre, ahol az első félidőben sem volt nagyobb probléma. Ott volt az a kapott gól ugyan elvtársak, de bőven nem maradtak szégyenben az első félidő után.

Azután valami történt. Kicsit a lelkünk meghalt 45 percre. Erősen bizonyos, hogy a vb legnagyobb különbségű verését láthattuk ott, amihez hasonlóra példa csak a 2002-es vb-n volt. Felejtsük is gyorsan el, ne beszéljünk róla többet. Elefántcsontpart ellenében már csak azért sem lehetett esély a sikerre, mert egy ilyen döbbenetes verés után pár nappal felállni még mi sem tudunk. Szomorú módon a meccs elején fel is rémlett egy hasonló gyalázat rémképe, de ettől megmenekültünk.

Szomorú, de fekete testvéreinkkel együtt estünk ki. Ennyi idő eltelte után azonban egy dolgot bizton mondhatunk: aggodalomra nincs okunk! Mi most úgy győztünk, hogy vesztettünk. 44 év után első alkalommal voltunk világbajnokságon, remek tapasztalatszerzés volt ez. 4 év múlva nem adjuk alább a legjobb nyolcnál!

Elvtársak, ne feledjétek: bár fiaink kiestek, a blog él!

Elvtársak, egyetlenegy dolgunk maradt mára nekünk és fiainknak: úgy búcsúzni a világbajnokságtól, ahogy beköszöntünk oda: odaadással, figyelemmel és a minket figyelők tiszteletével övezve, feledve a második meccs teljes kudarcát. Mutassuk meg, hogy a brazilok ellen mutatott játék nem kicsúszott eredmény volt, hanem előre megtervezett, összehangolt és gyönyörű csapatmunka.

Egy pontszerzés szép eredmény lenne a nagy eséllyel szintén már kiesett afrikaiak ellen, ugyanis ne legyen kétségünk, még egyszer nem fog olyan gyalázatosan szerepelni a válogatott mint a portugálok ellen, márpedig fekete testvéreinknek ez is kellene ahhoz, hogy álmodozhassanak a továbbjutásról.

Ezzel tehát csapatunk elköszön Dél-Afrikától, de olvasó eszmetársak, a blog továbbra is működik a világbajnokság végéig, folytatni fogjuk a népi futball bemutatását, a Nagy Vezér, a Kedves Vezető méltatását és országunk csodálatos történelmének elétek tárását.

Szabadság!

Várható kezdőcsapatunk: Ri Mjong Guk - Ri Kvang Cson, Nam Szong Csol, Pak Csol Dzsin, Ri Dzsun Il, Dzsi Jun Nam, Mun In Guk, An Jung Hak, Pak Nam Csol, Hong Jong Dzso, Dzong Te Sze

Folytatjuk sorozatunk a harmadik résszel.

1950-ben az imperialista USA háborút indított azért, hogy a világ egyetlen jó és tökéletes rendszerét megdöntse. Képzeljük el, mekkora erővel támadtak a népi Korea polgáraira: 2 milliós hadsereggel, támogatva 15 vazallus állammal, illetve a déli félsziget megtévesztett önkénteseivel. Ad absurdum, még japán századok is részt vettek az agresszor USA mellett. Csak egy adat, hogy érzékeltessük azt a poklot, ami hozni szándékoztak a békés emberekre: a felhasznált lőszer mennyisége elérte a 73 millió tonnát! Az emberek csupán két dolog közül választhattak: vagy újra az imperializmus rabjai lesznek, vagy mint független emberek megvédik a szabadságukat!

Kim Ir Szen elöl járt a harcban: a fegyveres összetűzések során 20 480 km-t tett meg, tüzelve és támogatva népét, illetve 1056 önkéntes egységet állíttatott fel fáradhatatlan agitációjával! Fejlett harci taktikát és stratégiákat fejlesztett ki. A 3 évig tartó háborúban az amerikai erők 1 560 000 főt vesztettek és több mint 12 200 vadászgépet. Mindezek mellett kénytelen voltak aláírni a fegyverszüneti szerződést, melyben elismerték vereségüket. Az alig pár éves, fiatal KNDK megvédte saját magát, önerőből!

A népi Korea következetesen csak saját magára támaszkodik gazdaságilag, nem is olyan rég műholdat is lőttek fel a kozmoszba. Persze a háború után a nyugatiak lakájai igyekeztek adósságokba taszítani az országot, de Kim Ir Szen összefogott az ország munkásaival, mert tudta, együtt mindent elérhetnek. A következő évben az ipari termelés 19,1 százalékkal nőtt és az utána következő 14 évben ez csak növekedett!

Ez a sziklaszilárd gazdasági és politikai függetlenség lehetőséget adott arra, hogy a népi Korea a lehető legszebb úton fejlődjön. Mi mással lehetne azt magyarázni, hogy túlélte a Szovjetunió és a kelet-európai szocialista blokk széthullását és azóta is komolyan prosperál? Kim Ir Szen egész életében szórta a fényt, legfőképpen országára, a legyőzhetetlen hatalmú KNDK-ra!

Nehéz bármit is írni elvtársak, nehéz könnyek nélkül, büszkén, férfiasan, kommunistaként felvetni a fejünket egy ilyen eredmény után. Mindannyian bíztunk abban, hogy minimum megismétlik fiaink a brazilok elleni remek játékot, nem éreztük lehetetlennek azt sem, hogy egy döntetlent, sőt, győzelmet is elérünk a salazaristák ellen. Mindez azonban nem sikerülhetett és el kell ismernünk: csak egy csapat volt a pályán.

Igaz erődemonstrációt tartottak a portugálok és mikor látták, hogy a harmadik, negyedik gól után fejben egy kicsit feladták labdarúgóink, nem átallottak annyi gólt rúgni, amennyit csak tudtak. Mert sajnos bekövetkezett az, amit soha nem gondoltunk volna: fejben, mentálisan ekkor már nem voltak ott focistáink. Futottak persze, erőlködtek, próbálkoztak de mindenki láthatta, szívesebben lennének már az öltözőben, még inkább otthon, a megszokott vörös falak között, ahol persze a Kedves Vezető várja őket.

Természetesen fiainkra nem vár semmilyen retorzió. 44 év után először mérettették meg magukat a világ legnagyobb sporteseményén és még egy meccsük vissza is van, ahol valamennyire lemoshatják magukról az előző mérkőzés eredményét. Kis optimizmussal mondhatjuk: a harmadik hely korántsem elképzelhetetlen!

Újra eljött a nap, mikor fiaink pályára lépnek! Emlékezhetünk, egy hete is csak egy zseniális egyéni villanás következtében sikerült feltörni a védekezésünket, ám most egy jóval gyengébb csapattal találkozunk. Az előző mérkőzésen tisztességes, jól szervezett és szép játékunkkal elnyertük a világ szurkolóinak szeretetét.

Élőben követjük a meccset, nyomkodjuk elvtársak az F5-t!

Várható kezdőcsapatunk: Ri Mjong Guk - Ri Kvang Cson, Nam Szong Csol, Pak Csol Dzin, Ri Dzun Il - Dzi Jun Nam, Mun In Guk, An Jong Hak, Pak Nam Csol - Hong Jong Dzo, Dzong Te Sze.

Hajrá Csollima!

Folytatjuk sorozatunk a második résszel. 

A Nagy Vezér volt a vezetője a japánok elleni zajló felszabadítási harcnak, melynek célja az volt, hogy mind a sárga ördögöket, mind az imperializmus lakájait eltakarítsák a félszigetről. Ennek a forradalomnak - a Nagy Vezér szavaival élve - két igazsága és irányelve volt: az első, hogy a tömegeknek erős vezető kell, aki mobilizálja és fanatizálja őket, mert siker csak így érhető el, a másik, hogy a forradalomnak összhangban kell lennie a nép problémáival és a haza érdekeit kell szolgálnia.

A mozgalom talán legfontosabb dátuma annak indulása: 1930 júniusában Kalun városába hívta össze a forradalmárokat, hogy megismertesse velük a győzelem útját és megtartotta egyik leglenyűgözőbb beszédét, a Koreai Forradalom Útját. Csodálatos módon már ekkor megjelennek a Dzsucse-eszmének és a Szongun-politikának az alapelvei!

Itt indult a Nagy Vezér iránymutatásával az a 15 éves fegyveres harc, melynek végén 1945. augusztus 15-én a japán imperialisták kiűzettek a Koreai-félszigetről! Természetesen azonnal megjelentek különféle rendszerek a sajátos doktrínáikkal, hogy uralmuk alá hajtsák a frissen szabaddá vált koreai népet, de Kim Ir Szen az egyetlen jó rendszerben, a progresszív demokráciában hitt. Egy olyan kreatív és független Koreát kezdett kiépíteni, mely egyedülálló módon nem hagyta magát befolyásolni se keletről, se nyugatról.

Demokratikus forradalom következett a törvényhozásban, mely egyszerre volt antifeudális és antikapitalista. Földreformra került sor, melynek keretében a parasztok kapták meg a termőföldet. A munkásoké lett minden gyári létesítmény és csakis ők irányíthatták azt. Egyenjogúsították minden értelemben a nőket a férfiakkal, azonos jogokat és kötelezettségeket kaptak. 8 órában maximalizálták a munkaidőt és a fizetett szabadság intézményét is bevezették. Ezek voltak az alapjai annak progresszív országnak, mely KNDK néven 1948 szeptemberében alakult.

Ezer Riefensthal és Eizenstein sem tudna olyan csoda dolgokat előállítani, mint a népi Korea fantasztikus tömegművészete. Toto kommentelő elvtársunk küldött nekünk hihetetlenül szép és megindító összefoglalókat az eszméről, köszönjük testvér!

A videóban különösen eltaláltak az imperialista világ és főleg az USA megleckéztetéséről szóló plakátokat, bár lenne ez már így!

A következő összeállításban a hangsúly a hadsereg és a nép közti elszakíthatatlan barátságon, illetve a vidám és kötelességtudó koreai lakosokon van.

Végül a Szongun-politika alapkérdéseivel és a szocialista erkölcs megkérdőjelezhetetlenségével foglalkozó mozgóképpel zárunk, tanulságos!

Lévén blogunk komoly témákkal foglalkozik, elkerülhetetlen annak a megemlítése, hogy micsoda szörnyűséges tetteket hajtottak végre az imperialisták a koreai összetűzések idején, mikor az összkoreai népesség akarata ellenére nem egyesülhetett egy szocialista rendszerben az egész félsziget és erről szinte csak a népi propaganda emlékezik meg. Csak erős idegzetűek kattintsanak, akiket már nem lep meg az USA önkénye és brutalitása.

Toto, még egyszer köszönjük!

Most, mikor pár napig nem gyönyörködhetünk fiaink labdarúgásában, érdemes olyan dolgokról beszélni, melyek alapvetően határozzák meg népünk életét, e sorozatunk első része következik.

Április 15. Ez a napja Kim Ir Szen születésének és a világ haladói nem hiába ünneplik ezt a dátumot az Örök Nap ünnepeként. Hiszen elnöke, alapítója a népi Koreának ő, olyan a koreai népnek mint az éltető Nap. Kim Ir Szen világította meg az embereknek az elnyomás korában is a függetlenség útját. A Dzsucse-eszme megalkotója és kiépítője, melyet dicső utóda, Kim Dzsong Il fényezett tovább. Talán véletlen, hogy a világ 5 kontinensén, több mint 100 országban 1.100 szervezet ápolja és kutatja még mélyebb megismerése végett a Dzsucsét?

Kim Ir Szen lángoló szeretettel gondozta népét egész életében. "A nép az én Istenem!" Ez volt mottója és mindig e szerint cselekedett. Ingyenes oktatást és egészségügyet teremtett meg, mindenki számára, nem ám csak a kiváltságosoknak! Nincs adózás sem a népi Koreában, mely az imperialista kizsákmányoló rendszerek egyik leginkább rabigába taszító intézménye. Csoda, hogy a koreai nép maguk közt csak atyai vezérnek hívja? Országot, nemzetiséget és vallást nem ismerve segített mindenkinek, csak pár példa ezekre:

1964 szeptemberében, mikor tudomást szerzett róla, hogy az országba érkezett guineai küldöttség egyik tagja halálos betegségben szenved, mindent megtett a megmentéséért. A legjobb orvosokat bocsátotta a rendelkezésére, 7 órás műtétet hajtottak végre rajta, 50 (!) vérátömlesztést kapott és a Nagy Vezér hihetetlen odaadásának hála túlélte! A válságos állapotból lábadozva hivatalos koreai gép szállította haza, ahol már várták a hazai doktorok.

Kreisky volt osztrák kancellár és tiszteletbeli elnöke az Osztrák Szocialista Pártnak élete alkonyán egy betegség folyományaként nem tudott már járni. Kim Ir Szen orvosokat küldött a népi Koreából, a legdrágább és legjobb gyógyszerekkel!

Lenyűgöző és nemes lélek volt. Élete során több mint 70.000 külföldivel találkozott, köztük olyan a világot megváltoztató elmékkel, mint Sztálin, Mao Ce Tung, Fidel Castro, Tito vagy Ho Si Minh.Többen közülük személyesen is látogatást tettek a népi Koreában, hogy tanulmányozzák és hazavihessék a dicső rendszer alapjait. Luise Rinser, német írónő, miután találkozott a Nagy Vezérrel, azt mondta, isteni ember. Billy Graham is hasonlóan vélekedett, nem meglepő módon.

Mikor 1994 júliusában tragikus módon elhunyt, a világ progresszívjai úgy érezték magukat, mintha a Nap hunyt volna ki.

Ám a Nap halhatatlan.

Ő a népi demokratikus Korea örökös elnöke, tiszteletére rendezik meg minden áprilisban a Tavaszi Művészeti Fesztivált, mert ahogy a Nap az égen, úgy Kim Ir Szen ott van a szívünkben.

Történelmi pillanatnak lehettek tanúi azok az újságírók, akiknek Dzsung Mo, a déli megszállók szövetségi kapitánya nyilatkozott:

"Láttam a Brazília-Észak-Korea meccset és azt kell mondanom, annak ellenére hogy kikaptak a szomszédaink, remek munkát végeztek. Néztem az észak-koreai játékosokat és gyengébb volt persze a csapat, de fantasztikus munkát végeztek. Nem tagadom, nem egy ötletet átvettem tőlük, amiket igyekszünk megvalósítani Argentína ellen. Sokat tanultam azon az estén."

Eljött hát ez a pillanat is! Az imperialista déli elnyomók és megszállók nem tudtak lakatot tenni Mo szájára, aki ámulatba esett csodás játékunktól! Mi lesz itt a további sikerek láttán...? Mivel a kommentelő elvtársak tetszését természetesen elnyerte a Kedves Vezető indulója, ezúttal hallgassuk meg a Nagy Vezér szépséges indulóját!

Kommentelő elvtársaink aktivitása egyre nagyobb és ez igencsak dicsérendő és megtartandó cselekvés! vcampbell eszmetársunk csodás művészetét láthatjátok lejjebb, köszönjük:

A tegnapi erkölcsi győzelem után sem változtak csapatunk céljai: irány a legjobb 16! Több mint 54 ezer ember látta tegnap a helyszínen, a tv előtt pedig sok-sok millió, milyen tisztességesen és tisztán játszanak fiaink, ez önmagában siker. Hun mester azonban előre tekint:

"Meg kell nyerni a többi csoportmeccsünket. Van most pár napunk arra, hogy megvizsgáljuk mi az amit ki kell javítani és mi az, amit még tökéletesebben kell végezni. Nem lebeg más a szemünk előtt, csak az, hogy megverjük Portugáliát. Sokan látták hogy felugrottam és feltűnően örömködtem a gólunknál, ez érthető is, hiszen képesek voltunk a világ legjobbjai ellen gólt szerezni, ami büszkévé és boldoggá tett. Derekasan küzdöttünk, szégyenkezésre nincs okunk."

Tae Sze - aki a vb-k történetének egyik legmegindítóbb pillanatát produkálta hazája himnuszának felcsendülésekor - kicsit csalódottabban nyilatkozott: "Nagyon nem érzem jól magamat. Teljesen máshogy kell kimennünk a pályára ha nyerni akarunk Portugália ellen, de nyerni fogunk és továbbjutunk!"  

Hiszünk bennük és a Kedves Vezető iránymutatásában, ezért posztunkat zárjuk a koreai zene egyik legkimagaslóbb szerzeményével, a Kim Dzsong Il indulóval!

Egy ilyen varázslatos meccs után lehet bárkinek is oka a bánkódásra? Ha meg kellene neveznem a tökéletes, végletekig lecsiszolt védekezés és csapatjáték mintapéldáját, akkor az a népi Korea első félidőben bemutatott játéka lenne. Szívmelengető volt látni őket, ahogy szinte nulla szabálytalansággal, tisztelettudóan de határozottan távol tartották a brazilokat a kapunktól. Semmi panasz nem lehetett az első játékrészre.

A második félidő is kecsegtetően indult, aztán ugye érkezett Maicon gólja... Sokan megbeszélték már ezt a momentumot, mi azt mondanánk, hogy Guk elvtárs minden tiszteletünk ellenére is hibázott, de alig felróható ez neki, mert életében először találkozott olyan minőséget képviselő játékosokkal mint a brazilok, akik nem csak elgondolják mit akarnak tenni, hanem azt prímán meg is valósítják. Elano gólját szintén csak dicsérni tudjuk, az őt kiugrató passz mindenkinek becsületére vált volna.

Aztán amikor már mindenki elkönyvelte, hogy ez az alapvetően nem rossz meccs a brazilok magabiztos győzelmével fog véget érni, érkezett Dzsi Jun Nam és teljesen más záróképet adott a mérkőzésnek! Remek nyitány volt, kemény küzdelemre késztettük a brazilokat, ilyen játékkal, megnézve másik két csoportbeli ellenfelünk teljesítményét, igenis komoly esélyeink vannak! Aki eddig csak nevetett a népi Koreán, tegnap este beláthatta, hogy a torna legszimpatikusabb csapata kezdte meg szereplését.

Ne feledjük: 44 éve 0-3-al nyitottunk...

Köszönjük a kommentelő elvtársak fokozott aktivitását, ezen felbuzdulva a következő mérkőzéseken élő közvetítés lesz, az elvtársak részvételével!

A mai naptól kezdve lehetsz a Csollima közösség tagja, jobboldalt találják az elvtársak, csatlakozni igen kívánatos!